Sall László

Bemelegítés

hazudjak vagy ne hazudjak;

persze ha ilyen egyszerű lenne az élet, sőt, ha ennek lenne bármi köze is az élethez, hogy én választhatok (az egyszerűség ebben lenne), meg az is, hogy ilyen lineárisan vagy egyszerű polaritással, hogy vagy-vagy, holott mégis ez az élet, amit megélek és ez már csak azért is magam túlságosan is komolyanvevésén érése lenne, hiszen nem is kell felmerüljön e lehetőség -- hogy vagy-vagy --, hiszen (már hinnem sem kell) ott van a pontos adat a fényképen

(illetve már ez is milyen, hogy akkor már ez is maga a fénykép, ha nem is papírra van előhívva, csak a telefonom képernyőjén jelenítődik --jelenül-- meg, jelesül, az is már fénykép-e): hogy

augusztus 1;

akkor kezdtem el olvasni; azaz 1 hét alatt kiolvastam a 640 oldalt; ez már önmagában is lehetne egy teljesítmény, ne menjünk el sértetlenül a tények mellett; mert az igaz, hogy, de ha mindeközben figyelembe vesszük, hogy közben játszodhattam (látom még viccelődhetem is: játszódhattam) volna magam magamjának egyikét a Truffaut-féle Jules és Jim-ben avagy az eredeti Henri-Pierre Roché regényében;

persze ha ilyen egyszerű lenne az életem, mindenki azt szeretné élni, mert kinek kell az, hogy Fejes Endre írja meg őt;

mert igazából én még a Fejes Endre írásaival sem akarnék foglalkozni, de a Kulcsár Árpád féle kitűnő Méhes-sztori megtette hatását és kiváncsivá tett, hogyan ír egy Kossuth-díjas (amikor én érettségizni fogok kelleni majd 1980-ban);

de és ez fontos, hogy még nagyon sok francia sőt párizsi voantkozású filmet kellene most is néznem, ahelyett hogy itt írok (mert úgy, hogy ahelyett, hogy amikor olvastam azt már nem lehet, és szerencse, hogy van, amit nem lehet!)

A Jó estét nyár,

jó estét szerelem-ről ma is azt hiszem, gondolom, hogy zseniális. De az egy novella vagy kisregény. És ez lehetett volna legyen "A fiú..." műfaja, de még tartama is (tartalomra úgyis majdnem ugyanaz)!

De akkor kezdjem az elejéről!

És akkor rögtön itt mondjam el azt is, disclaimer azaz felelősségkorlátozó önnyilatkozattal, nem célom elemzését adni sem az író munkásságának, sem a regénynek, sem kornak, semmminek, néhány gondolatomat mondom el!

Persze van ebben is legalább egy zseniális mondat: „Amit kivet magából az emlékezet, az többé veszedelmet nem jelent. Ne félj.” Ezt talán nem kell ecsetelnem, ez bárhol, bármiben megállná helyét: állításában is meg a mondat tömörségében is!

De aztán már eltévedek. Illetve attól félek, hogy maga Fejes Endre téved el, illetve téveszti el magát, mint szerzőt. Persze no, ha valaki figyelné írásom, az tudná is, hogy ide azt kellett volna most illeszteni, hogy Fejes Endre ille(ge)ti magát.

Ígyen!

(A fiú, akinek angyalarca volt) „Odamegy az egyik pincérhez.

Nem lehet sokkal idősebb nála, talán ha öt-hat esztendővel. A születési bizonyítványa szerint. Külseje már magán viseli az esztendők óta tartó éjszakai munkát. Végtelenül jólnevelt, udvarias, halk, gépies. Szinte személytelen.”

Az angyalarcúról így-úgy kiderül, hány éves, és erre még Fejes is emlékszik, mert azt mondja, „talán ha öt-hat esztendővel”. És akkor most jön el az a pillanat, amikor nem értem, hogy az omnipotens szerző, ha előtte van egyik szereplője „születési bizonyítványa”, akkor hogy nem tudja, hogy az 5 vagy 6 esztendővel idősebb-e?

Egy másik helyen ugyanez: „Az Angyalarcú magyaráz.

– Úgy szedje, ahogy a dobozokra írták. És ne veszítse el a recepteket, még háromszor kiválthatja mind a hármat. Annyi valószínűleg elég is lesz.

A férfi zsebébe süllyeszti a dobozokat, a recepteket gondosan a zakója belső zsebébe rakja.”

Majd alig néhány perccel később ugyanez a Férfi arra a kérdésre, hogy

„– Megkapta, kérem, a receptet?” így válaszol:

„– Igen. Most este. Csak még nem volt időm kiváltani.”

Miért kényszeríti hazugságra e Férfit Fejes, kérdezem én vagy csak elfelejtette-e, hogy már meg is kapta a gyógyszereket. De akkor, mit csinál ilyenkor a szerkesztő, vagy ő sem olvassa a regényt?

De persze válaszolhatok a fejesi problémára egy általa megfogalmazott szép megoldással:

„Én* mindössze az információit egészítettem ki. Ez a kötelessége ilyen helyzetben mindenkinek. Egyetlen tollvonással korrigálhatott volna. Más a helyzet, más a megoldása is. Ez természetes. Gondolom én. Jobban mondva, gondoltam. Most már sejtem, hogy amit evidenciának hittem, csak egy álomvilág álomlehetősége. Álom.”

Befejezés

annak ellenére, hogy nálam hátra van még abból a nálam alig forró augusztusból 3 hét, de újabb nyári olvasmányra (értsd még egy Fejesre) már nem lesz időm.

Más olvasmányok várnak.

És az is lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, mert nem jutok közel a mélyen elrejtett valósághoz, hogy megtudjam végre, az irodalom hogyan működött akkor s hogyan működik ma?

Hogy megérteném, az irodalom a valóságot írja-e le?

Vagy az az irodalom, hogy egy új valóságot írjunk-e le?

Azaz meg.

És vagy de, zárjam Fejes egy másik csodálatos mondatával e jelenen való rágcsálódásom (évődésem?!), mely ha nem is jellemezheti az egész magyar társadalom minden egyes tagját, de itt legalább még ő is felülmelkedik a kedvenc osztály-társadalmi megbélyegzésein és csodálatos általánosítással brillírozik:

„Mélységes meggyőződése, hogy az élethez a csalás, becstelenség minden fajtája kivédhetetlenül hozzátartozik. Tapasztalatból tudja, minden galádság legbiztosabb segítőtársa a tisztességes emberek tapintata, ártani nem akarása, átgondolatlan szánalma.”

A fiú, akinek angyalarca volt itt érhető el:

https://opac.dia.hu/record/-/record/PIMDIA1009

u.i. ugyanakkor nagyon sajnálom hogy ez alkalommal nincs időm azzal foglalkozni, hogy kifejtsem, a barabási albert lászló hálózatelméletéről vagy akárcsak az ebben rejlő lehetőséget, hogy azt a csíkszentmihályi mihály flowelméletével egy irodalmi standard változattá gyúrjam!
Esetleg majd máskor!

u.i.2. most látom az IPCC figyelmébe is érdemes lenne ajánlanom ez írásom! Nagyon sok helyen (talán 26) jön szóba ez a hónap, de itt csak kettőt hadd idézzek:
„Bolond augusztus ez. Bolondok a nők, bolond az egész város.”
„Augusztusban van a legtöbb baj. Mindenki elveszíti az eszét.”*

u.i.3. a met.hu-tól megkapott --köszönöm!-- adatsorból kiderül, hogy ennyire meleg augusztus 1974-ben volt, és tényleg majdnem egy hétig, de nem a hó végén, hanem pont idusával kezdődően!
Mint látjuk én* is, hogy ezzel foglalkozom!

u.i.4. A fiú-t, ahogy annak idején szokás volt fimben és színpadon is játszották, természetesen.

*https://szepiroktarsasaga.hu/tagok/sall_laszlo.474.html?pageid=973