Canivàle, poperáj a nagyváradi gettóról – Sall László Befogadássegítő magyarázatok Magamról 1961 és 1990 között Nagyváradon éltem. Ott az Ady Endre Irodalmi kört szerveztem, rendeztem a Kortárs szinpad `71 amatőr színjátszó csoportban és utcaseprőként valamint mázsásként dolgoztam. 1990 óta Göteborgban lakom. Én nem vagyok zsidó (van azonban egy saját bonmóm: nem vagyok zsidó, de nem tudom letagadni = aminek persze sok magyarázata lehetne, itt azonban csak annyi, nem így vagyok érintett), csak "volt" nagyváradiként – „ha vólnék ami vagyok” (Fazekas Mihály). Írok, fordítok, a Szépírók Társasága tagja vagyok https://szepiroktarsasaga.hu/tagok/sall_laszlo.474.html?pageid=973 A szövegről 1.) Hogyan keletkezett A II. bécsi döntés után Nagyvárad ismét Magyarországhoz került. 1944. május 3.án elkezdték a nagyváradi és a megyei zsidók gettókba zárását. Összesen több mint 30 ezer embert hurcoltak el. A nagyváradi volt Magyarország legnagyobb vidéki gettója. A városban alig van emlékezete ezeknek az embereknek és főleg a történelmi tényről is alig van emlékmű, mégkevésbé emlékezet. Idén lesz tehát mindennek 80 éve. Ehhez a némasághoz akartam hozzátenni a saját és a másik 218 „verbális kincsestárából” (egyfajta Nabokov parafrázis). Erre az alkalomra írtam a darabot. 2.) Miért és hogyan lett összerakva 218 vendégszövegből Amikor néhány évvel ezelőtt megfoglamazódott bennem annak igénye, hogy ezzel valahogyan foglalkozni kellene, hogy valahogy belekerüljön a nagyváradi közbeszédbe, az emlékzetbe, még nem tudtam, hogyan fogok hozzá, hogyan közelítem meg. A tényről, hogy Nagyvárad minden harmadik embere eltűnt egy hónap alatt és közülük alig néhányan tértek csak haza, lehet olvasni. Remek történelmi dolgozatok, művek vannak. Azt ami a gettón belül történt, azt is tudjuk peldául Katona Béla 1946-os Várad a viharban című regényéből vagy Heyman Éva naplójából, stb. (itt állhatna még egy hosszú lista és van is még néhány szépirodalmi mű, aminek nagyváradi a szerzője vagy a nagyváradi eseményeket érinti az írás, de ez egy másik írás része kellene legyen!). Úgy gondolom, hogy mostanra, 80 évvel későbbre már lett volna idő mindenre, illetve arra, hogy erről a Nagyváradon is történtekről már mindent megírjanak. Ezért vettem elő ezt a 218 szerzőt, hogy megnézzem, ott van-e az, amit én erről gondolok. És lőn, ott volt – és most pedig itt van. A szövegemben. Ez -ami itt látható/olvasható- egy ennél körülbelül 10x hosszabb szöveg része, mert nem részlete. Minden kivágott rész önálló életre kel. 3.) Miért van a kutyáknak emberneve A 218 szerző között volt, akit újonnan olvastam most, volt akitől csak néhány oldalt, vagy mondatot olvastam újra. Aztán ahogy a jó kapusnak szerencséje van, én is megtaláltam ezt az idézetet: "Még nem is írtam beléd, kis Naplóm, hogy még mi történt akkor, amikor az apukámat lefogták. Őt hajnalban vitték el, és a lakást lepecsételték, de a Junót, az apukám dakszliját bent felejtették. Szegény kutya úgy vonított, hogy a szomszédok majdnem megőrültek, és nem lehetett semmit sem csinálni, mert a lakás le volt pecsételve, és az ilyen pecsétet csak a rendőrség nyithatja fel újra. Lili néni, apuka testvére kérvényt adott be a rendőrséghez a kutya miatt, és végre ma kinyitották egy percre az apukám lakását - kis Naplóm, csodák csodája, a Juno élt. Valószínűleg megtalálta az apuka szalonnáját a spájzban. Ezt nem tudjuk, mert csak a rendőrök mehettek be a lakásba, és ők hozták ki a kutyát." Zsolt Ágnes: Éva lányom. Napló − 114.o. (Az apukám Heyman Béla 1891-1944.) Én csak ezekről a kutyákról tudtam írni, nem arról, ami a gettó kerítésén belül történt. Mivel én úgy gondolom, hogy mindez, ami ez alatt a rövid hónap alatt 1944-ben Nagyváradon történt, meghatározta az ottani emberek sorsát, így ezek a kutyák az én barátaim, ismerőseim vagy például az apukám és azóta ismertté vált néhány személyiség nevét kapták. Ezek az emberek mind éltek Nagyváradon, ha nem is voltak egymásnak kor- csak sorstársai. 4.) A címről A carnevale szó a „carne” (latin) „hús” szóból és a „levare” vagy „vale” (latin) „elhagyni”, illetve „búcsúzom/~isten veled” szavakból eredeztethető: „búcsúzás a hústól” Így lesz a Canis-szal: búcsú a kutyáktól: Canivàle, poperáj a nagyváradi gettóról A szöveg műfaja pedig úgy lesz poperáj, hogy a darabban jelen van egy bizonyos Ligeti György. 5.) Canivàle - „a történet” Ez megint az a (vagy egy olyan) szöveg, amelyben nincs cselekmény; mert ami megtörténhetett, az meg is történt ez alatt a hónap alatt 1944. május 3. - 1944. június 3. Nagyváradon. És arról már bármennyit is írnánk, megváltoztatni nem lehet. A zsidókat elvitték, kész pont. Amiről én írok, hogy mi történjék a kutyákkal; az egyik nevét még ismerjük is: Junó, a dakszli. Az én darabom egy rést keres a még ma is létező szöveg- és beszédtestekben. Majd a mát (az élni tudás problématizálását) újra felépíti kiegészítésekkel és inverziókkal, újratervezéssel és átkeretezéssel, és ki tudja még mivel, hogy e játék egy valóban felejthetetlen életélményt eredményezzen. Amit azonban tudni érdemes: az egyik tehetős (aki tehet arról, mi és ami a városban történik, vicces), ő Berlinbe akarja küldeni a kutyákat, castingolásra, az éppen forgatás alatt lévő filmhez, a Zsidó kutyához, írta Asher Kravitz. Egy másik falang meg egy másik megoldást találna nekik, a Kutyarádiót. Hát erről szól a szövegem. A munkám (írás) közben az is foglalkoztatott, hogyan lehet megszabaditani a beszédet a cselekménytől. És még azt is szeretném gondolni, hogy ez az írásom nem akar egy a váradi zsidóságról szóló eposz lenni. A benne szereplők azonban az én váradi mitológiám választott és öröklött alakjai. Fontos nagváradi dátumok: 1944. március 31. a zsidó kórház kisajátítása, április 5. a sárga csillag kötelező viseletének kezdőnapja 1944. május 3-án vette kezdetét a gettósítás és öt nap alatt befejezték városi gettó: kb. 27 000 ember, vidéki gettó: kb 8000 ember az ún. zsidó vagyon felkutatását végző bizottságok május 3-án alakultak meg május 24-én az első deportálóvonat elhagyta a várost és ezt május 27-én, 28-án, 29-én, 31-én, június l-jén és 1944. június 3-án követték további szerelvények Forrás: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013) https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/