Sall László

Göteborg 2020.01.06.

Nem könnyebb a könyvek sorsa (sem) avagy az élet showja

Nem szándékkal és nem céllal írom ezt, ami itt következik.

Hanem okból. Abból az okból kifolyólag, hogy elolvastam egy könyvet.

És hogy leírhassam, Schill Beátának köszönettel, hogy elvitte a Rejtő könyveket: az ezt a könyvet is rejtő Rejtőket.

Éppen csak ilyen szempontból hasonlít majd mindez (amit írok) arra, ahogyan Cseke Gábor talált rá e műre.

Írok majd néhány sort arról, miért és hol gondolom, hogy Cseke Gábor felületesen olvasta ugyanazt a könyvet amit én. Vagy- ami szintén elképzelhető- egyfajta szemüvegen keresztül. Mondjuk a történelem ünnepnapjai által csiszolatlanná vált szemüvegen át.
Írok majd arról, hogy szerintem sok ilyen politikusra lenne szükség ma is, mint ez a Groza Péter. Az ő könyve ez.

Írok majd arról, hogy szerintem legalább egy ilyen romániai magyar politikusra ma is szükség lenne, mint ez a Groza Péter.

*

Nem könnyebb azonban a könyvek showja sem. Avagy, aki járt már nálam, az vagy hoz könyveket s itt lerakja, vagy elhunyt svédországi magyarok gyermekei küldik nekem megőrzésre, mintha a magyar kultúra révén engem is be akarnának ráncigálni a családi szálak megőrzésébe és felbomlásába.
Vagy aki jár nálam, az el kell vigyen legalább egy könyvet. Íly módon az én találkozásom sem volt más, mint egy könyvtár átalakításának az eredménye: egy félméternyi, de ma már örökre nem összes Rejtő leemelése után került napvilágra Dr. Groza Péter: A börtön homályában. Malmaison 1943-1944 telén. Nagyvárad, 1945, "Grafika" Nyomdai Műintézet. Kiadói papírkötés, Fordította: Mária – Magdolna.
Nyilván diákként tanultunk róla, de nem hiszem, hogy az összes és nem összes egykori „román” és/vagy „kommunista” vezér közül meg tudtam volna mondani, hogy ő most pont kicsoda.
Egy heti olvasás után egy nagyszerű emberre találtam a könyv írójában! Bár el kell mondanom, leíró és magyarázó részei teljesen megzavartak. Mai olvasmányokhoz szokva nehezen olvasható ez a könyv, s ez nem a fordítás hiányossága, hanem annak a kornak a stílusa számomra már nehezen olvasható, ennyi.

*

Itt és ennyire hasonlít tehát az én Grozára találásom és Cseke Gáboré (akit érdekel a történet nyilván kötelességének tartja majd, hogy azonosítsa állításaimat és elolvassa: https://www.maszol.ro/index.php/kisebbsegben/9946-mit-uzen-a-malmaison-foglya)

És ha már itt tartunk, érdemes talán megemlíteni, hogy a könyv ma is kapható. Forintban 1000-től 12000-ig kapható antikváriusoknál, igaz ez utóbbi Groza dedikálásával.

A román eredeti Dr. Petru Groza În umbra celulei: Malmaison, 1943-1944 iarna. Editura Cartea Rusă, Bucureşti, 1945 20-tól 4500 lejért kapható (ez is Groza dedikálásával) s ennek a borítóját egy I. Molnar tervezte. Mindazok számára pedig, akik már pdf-ről is hajlandóak olvasni, itt érhető el a „könyv”:

http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/groza_petru_a_borton_homalyaban.pdf

De, ki ez az I.Molnar , ezt nem tudtam megfejteni, bevallom, nem is kerestem, maradjon nektek is kutatni való . Azt azonban mindenképpen el kell itt mondani, hogy a „"Grafika" Nyomdai Műintézet” mögött Nagyváradon az egykori Sonnenfeld nyomda áll (ma az épület építészeti emlékmű) – ezt többek között Tavaszi Hajnal cikkéből is tudjuk (Várad, 2015.03.18 ). De, hogy miért esett pont erre a nagyváradi nyomdára a választás, ezt még ki kellene deríteni!

*

De, azt is tudjuk ugyanebből a cikkből, hogy a „A nagyváradi nyomdászok szakszervezetének nyilatkozata szerint, 1945 áprilisáig a tagság nem dolgozott” És ez azért fontos, mert Cseke Gábor szerint „A történelmi igazsághoz tartozik, hogy a könyv piacra kerülése szorosan egybeesik azzal az 1945. márciusi dátummal, amikor is Bukarestben hatalomra került az úgynevezett Groza-kormány” és még „Tény, hogy dr. Petru Groza se szerzőként, se politikusként soha nem tagadta meg, nem magyarázta ki és nem csűrte-csavarta felismerhetetlenné azokat az eszméket, amiket a Malmaisonban (még ha részben számításból is)...” - még ha részben számításból is (!!!): Cseke nevetségessé teszi magát és nem látja!! Mégis miket írt volna meg Groza számításból a börtönben? Hogy aztán a sziguranca elolvassa és esetleg bizonyítékul használja fel? Nem folytatom...
De mégis! Ilyen megfontolásból azt is mondhatnánk, hogy Groza maga intézte el, hogy börtönbe kerüljön 1943 telén, hogy majd legyen miről könyvet írjon, amit majd piacra lehet dobni kormánya legitimizálása érdekében két év múlva! Amikor majd vége a háborúnak! Amikor majd...
A román kiadásból egyértelműen az derül ki, hogy áprilisban jelent meg a könyv.
A március azért sem jó, mert a magyar kiadáshoz az előszót 1945. szeptember 18.-án írja a szerző!
Persze egy helyen (290.oldal) Groza is rosszul tudja a bécsi döntés dátumát (augusztus 31.-re teszi), de ez szerintem egy másik, kevésbé jelentős kérdés.

*

Ám ha már itt vagyunk, tisztázzuk a: „Fordította: Mária – Magdolna” állítást is. Tisztázzuk, illetve egészítsük ki. A könyv újra megjelenik magyarul 1986-ban a Gondolat Könyvkiadónál, Budapesten. A sorozatot szerkesztő E. Fehér Pál itt már Petruként jelöli Grozát. Mivel az előszót nem volt módomban elolvasni, még találgatni sem akarok miért „románosította” vissza az 1945-ös kiadásból a Pétert. Ugyancsak ennek a kiadásnak az egyik olvasója oldja fel a Mária – Magdolna talányomat is: https://moly.hu/konyvek/petru-groza-a-borton-homalyaban és fordítónak egyértelműen Kabdebó Máriát tünteti fel! Így már nagyon is érthető, ki ez a Mária – Magdolna! Ő Groza Péter és Kabdebó Duci közös lánya! A későbbi kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója Bisztrai Mária. Aki ebben az időben (1945) épphogy befejezte diplomáciai tanulmányait Svájcban.
Cseke Gábor ezt így említi:”Komoly szerelmi kapcsolat alakul ki ez időtájt a Déván műkedvelősködő magyar-örmény operettprimadonna, Kabdebó Duci és a fiatal ügyvéd között, ám a férfi családja ellenzi viszonyukat” De Cs. G. ezt (is) rosszul tudja, mert csak a jelenlegi erőviszonyokat vetíti vissza erre a kapcsolatra is: a román ügyvédet 1923-ban a magyar-örmény család nem találja megfelelő partnernek. A fiatalok azonban vállalják a gyermeket (lásd bővebben Bisztrai Mária: Beszélgetőkönyv, Dehel Gábor, Prospero könyvek sorozat, Kolozsvár, 2011, Komp-Press Kiadó).

*

És akkor még ez a Corvinus kiadás, ami -azaz- ahogy a borítón áll. A belső ismertetőben (impresszumban) pedig már így van: Corvinus könyvkiadó R. - T. Bucureşti kiadása. És ha mindez nem volna elég, van benne még egy holló is, szájában a gyűrűvel és a kör alakú pecsét formában ismét a szöveg: Corvinus kiadás! Nem találok más könyvnél hasonló kiadót, úgyhogy csak találgatni tudok, hogy ez Groza saját ötlete lehetett.

*

Tárgyában már inkább Groza személyére vonatkozó állításoknál is meg kell álljak, s valamilyen módon szembesítenem Cs. G-t a tényekkel. A maszolos írásában ezt mondja másokat idézve:
„egyesek szerint azt jelzi, hogy Grozából valakik tudatosan próbáltak "jó magyar embert" faragni (ahogy például Verne Gyuláról sikerült a puszta elnevezéssel sok emberrel elhitetni, hogy – magyar identitású), de ő erre méltatlannak bizonyult” (Azaz Groza? Kérdezi Sall László!), majd „(bizonyos időszakokban nagy előszeretettel akár Gróza Péter is)”.
Groza Péter maga használja a könyve magyar változatában ezt a nevet. A Grózára még visszatérek.
Tehát egyáltalán nem utólag akarták rákeresztelni ezt a változatot valamilyen szándékossággal. Arról nem is beszélve, hogy Groza magyar környezetben szocializálódik az elemi iskolától az egyetemig. Cseke Groza saját választását utasítja el azzal, hogy következetesen Petrunak nevezi. Hogy mennyire voltak ők magyarok (is), ezt a könyv 50. oldalán olvashatjuk, amikor is Maniut is Gyulának írja: „Búcsúzásnál Maniu Gyula örök mosolyával utánam szólt magyarul: -„Hideg vér és elegancia” ”, amikor Brassóban találkoznak Groza letartóztatása előtt.´
Gróza Péternek az 1947-es magyarországi hivatalos látogatása során nevezik. Nyilván a magyar nyelv első szótagú hangsúlyosságát alakították itt át. És itt és ekkor Grozát egyáltalán nem akarták „jó magyar emberként” bemutatni, hiszen mégiscsak ő az, aki most másodjára veszi át Erdélyt mint a „kiegészített Románia”(21.o.) miniszterelnöke!
Groza következetesen ezt a kifejezést használja a bécsi döntés kapcsán is, igaz, akkor már idézőjelbe téve: {Teleki gróf az Északerdéllyel frissiben „kiegészített” Magyarország miniszterelnöke} (297.o.) .
Csak nagyon röviden ennyi lett volna, hogy Cseke Gábor felületesen olvasta ugyanazt a könyvet, amit én. Vagy- ami szintén elképzelhető- egyfajta szemüvegen keresztül. Mondjuk, a történelem ünnepnapjai által csiszolatlanná vásott szemüvegén át.

*

Most meg talán arról írok majd végre, hogy szerintem sok ilyen politikusra lenne szükség ma is mint ez a Groza Péter volt.

Aki végig és többször is említi, állítja, hogy ő dák (-román) identitású, de a kultúrájába nagyon is belefér a magyar is, na meg aztán az életébe is mint láttuk!
„Ne felejtsék el, hogy dák vagyok; őseim évszázadok óta a Sarmisegetuza falainak árnyékából eredő Sztrigy partjain éltek. Velem született hajlam, hogy ott legyek e nemzet zaklatott útjának minden kanyarulatánál.

Politikus vagyok és maradok. Minden csepp vérem a kötelesség felé hajt, azt kiáltja, hogy ne vessem alá magam a balsorsnak és ne legyek hitvány. Ez jogom, de kötelességem is és ezt semmiféle erőszak sem tudja elragadni tőlem.” (43.o.) Ezt éppen 1943. december 18.-án mondja a sziguranca tábornokának. Nem Cseke Gábort és nem a magyarokat akarja meggyőzni. (Úgy látszik, Cs.G. már csak a tehetetlenségi nyomaték miatt is, marad a narrativámban, még ha nem is személyesen ő, de ez az általa képviselt attitűd.)
De Groza ezenkívül, hogy román még humanista hazafi is.
„Hogy harcolni lehessen ennek a veszélyes fasiszta-hitlerista áramlatnak megszilárdulása ellen, amely végzetesen sodort a ma tragikus valóságához: már régóta közeledtem e fiatal értelmiségek felé. Kezdettől fogva szeretettel láttam őket vendégül házamban, segítségükre voltam nehézségeikben, amikor a közösség érdekében, állásra és protekcióra volt szükségük. Mert, ha ezek létszám tekintetében kisebbségben is vannak, erősen hiszem, hogy ők képviselik ennek a nemzetnek a minőségét, szembehelyezkedve ellenségeinkkel, akik Hitler zászlói alatt fáradhatatlanul masírozva, bűneikkel naponta feszítik keresztre Krisztust, széthúzzák a nemzetet és az ország határait, egyszóval mindent elkövetnek egyik legfelfuvalkodottabb jelszavuk meghazudtolására:

„Krisztus, Király, Nemzet.” (39.o.)

Cs.G. szerint Groza „taktikázó, született ügyvéd". Szerintem keresztény. Sőt keresztény humanista, amit ma nagyon sajnálok, hogy így jelzős szerkezettel kell leírni! Hogy voltak még idők, amikor az emberek valóban hitükben és hitük ellenére is humanisták voltak.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük háborús körülmények között felnőtt gyermekek millióiról így ír: „az időelőtti mártíromság hagy-e nyomot ártatlan lelkükben? A gyermek lelkében ilyen korán elvetett csírából nem fakad-e majd olyan rosszra való hajlam, amely rosszat a mi generációnknak köszönhetik - vagy fakadhat-e visszatérés a jobb, emberibb érzésekhez és ahhoz az igyekezethez, hogy utódaiknak már ne kelljen ilyen szenvedéseket átélniök?” (132.o.)
Vagy például mennyire pontosan látja az ember esendőségét:
„ Mert minden ezeknek a földi javaknak a tartálya körül játszódik le, bármik is voltak a történelem folyamán, vagy bármik is ma a jelszavak.

Az ember önző hajlamaiban, ösztönök uralma alatt, attól a türelmetlen vágytól hajtva, hogy magáévá tegye ezeket a javakat és fokonként hozzászokva a civilizáció követelményeihez, egyre találékonyabb lesz a hajlamait álcázó jelszavak hirdetésében. Fondorlattal keresi a húrokat, amelyeket bármely kis tehetséggel is pengethet - mégis befurakodik dala a nagy tömeg igénytelen fülébe.”(139.0.)
De nem sorolom... Igazából egy hosszabb tanulmányt is érdemelne ez a könyv csak önmagában is, bár jobb lenne, ha ti magatok is elolvasnátok.

Ezeket csak azért sorolom itt fel, hogy lássuk, lássátok, mennyi minden rakódik rá gondolkodásunkra. Maga a gondolkodás nélküli célzatlan, bár az átörökítés gyanánt a közfelfogásunk alkotóelemeiként. Habár mindennek utána lehetne menni, járni! Kikérdezni a könyvtárakat és nem hagyatkozni népi -ebben az esetben nemzetiségi -sorból a nemzetdeformáló sorsot konstruáló eszmefutásokra.

*

Most pedig arról, hogy szerintem legalább egy ilyen romániai magyar politikusra ma is szükség lenne, mint ez a Groza Péter.
Először is ő ezt mondja: „Akkoriban, mint régi román papi család sarja dákó-román soviniszta tradíciókkal terhelt légkörben nevelkedve, magyar nyelvismereteim nagyon kezdetlegesek voltak. Nem illet túl jól és túl sokat magyarul beszélni.” (306.0.)
Hol van most az a romániai magyar politikus, aki mindezt elmondaná, csak mondjuk fordítva, hogy a NER-es hagyományból, meg az árpádi vér miatt ők nem tudnak és nem is akarnak megtanulni románul. De ez csak vicc volt persze!
Azt hogy mit mond a bécsi döntésről és mit arról, hogy ki kezdte az túl hosszú lenne és valóban itt van csak egy kattintásra, tessék elolvasni a 291-től 301. oldalig (ismételten ideteszem, ne kelljen keresni:
http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/groza_petru_a_borton_homalyaban.pdf )

*

Igazából ugyanez a téma, de már legyen végre vége!
A krétakör hasonlatot hozza fel Erdély kapcsán:
„

(...) kettévágott test, mert Erdély mindig szerves egység volt és sohasem volt feldarabolva a fölötte elmúlt századok folyamán.

Bécsben a kerek asztalnál hiányzott Salamon király bölcsessége, aki a gyermek körül perlekedő két asszony vitájának alkalmával félelmetes ítéletet hozott és visszahelyezte jogaiba az igazi anyát, igaz, hogy a bécsi asztal mellől hiányzott az igazi anya is, mert sem Budapest, sem az áruló román kormány nem kiáltottak fel fájdalmukban ennek az ítéletnek hallatára, amely a gyermeket, a szerencsétlen Erdélyt kettévágta. Egyik sem érezte át a lemészárolt gyermek fájdalmát, egyik se látta a kegyetlenül szétválasztott szülők, testvérek és gyermekek fájdalmának gyászmenetét.

Egyik sem tudta elképzelni a kettévágott, minden eréből vérző gyermek képét...

Mindegyik fél holttesttel a karjában ment haza, az egyik részben örült, hogy nyert valamit, a másik, hogy nem vesztett el mindent.

A történelem Ítélőszéke előtt mindkét fél tanúságot tett róla, hogy nem igazi anyja a megkínzott Erdélynek: sem Budapest, sem Bukarest akkori politikusai.

És mégis Erdély is meg fogja találni igazi édesanyját.” (182.o.)
És hogy kiknek mondja ezt persze nem tudjuk ellenőrizni, de a könyv szerint: Jósika bárónak és Teleki grófnak „Három nappal a magyar csapatoknak Kolozsvárra való bevonulása után, Erdély fővárosának főterén”.
Tudható volt tehát, hogy Groza egyben tudja csak elképzelni Erdélyt és anyjának azt a Romániát képzelte el, amely mindent is meg fog tenni ezért!
Ezt követően azonban a Magyarország és Románia közötti kapcsolatot (mint régi monarchista) a vámúnió keretében képzelte volna el.

„ (…) ő a magyarbarát megnyilatkozásait nem választási érdekből kezdeményezte, még kevésbé azért, hogy ezáltal a béketárgyalásokon területi előnyöket vagy a határkérdésben valami eredményt érjen el. Neki a magyarbarátság szívügye, mert meggyőződése, hogy ez a politika mind a két nép számára életbevágóan fontos, és az egyedüli helyes út. A határkérdés most a nagyhatalmak kezében van, ők fognak dönteni. Akárhogy szól is a döntés, ő ugyanazt a politikát fogja folytatni, meg fogja csinálni a vámúniót, el fogja érni, hogy a határok spiritualizáltassanak, meg fogja teremteni a két nép végleges barátságát.”
Fülöp Mihály: Erdély sorsa, 1946

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/88-023/ch18.html

*

Nem tagadom, Groza Péter könyve meghatározta legutóbbi heteim ritmusát, gondolataimat sőt még érzéseimet is.

Olyan ez egy kicsit, mintha megvárnánk, hogy megegyük a dobozból a sajtot, a halvát, megigyuk belőle a teát s majd csak akkor lépne fel az így már üres doboz felhasználásának és (újra)felhasználhatóságának igénye.

Olyan, mintha a már lezajlott 30/70 évbe próbálnánk beilleszteni egykori gondolatainkat.
Groza írónak sem lett nagy vagy, ahogy ő mondja ”persze titokban én is kacérkodtam a múzsákkal. Láttam, hogy nem találok nagy viszontszerelemre, odébbálltam egy házzal.”(érdemes megnézni, kihez is méri magát!) http://taban-anno.blogspot.com/2017/11/petru-groza-es-tabani-harangok.html
Igen ám, de ott (abban a bizonyos házban) meg politikus lett, és mint látom, az utókor ezt sem tudta még ma sem a helyén és valósan feldolgozni, értékelni.
Volt már ilyen, amikor írók politikusok (írópolitikusok) a legjobb szándék ellenére sem tudták megváltoztatni a történelmet a szándékaik szerint és az emberek javára?
Volt már?

Budapesten a mai Várkert rakpart Groza Péter nevét viselte (legalábbis 2006-ig még igen).

Én most sajnálom, hogy ezt elvették a budapestiektől!