Thursday, December 26, 2019


Sall László

Göteborg 2019.12.08 – 10.

Schmitz? Avagy, ami az életbe belefér – Sic!

Végül, de speciel ennek a darabnak a végén is, győz a meztelen valóság (vagy igazság), de inkább valakinek az igaza meztelenül tárul elénk: ennél többet nem is mondok a történetről.
Hiszen a cselekmény az igencsak elfért volna eddig is bármelyik ismert nadrág- illetve szoknyaszerepes előadásban, ilymód nem sok újdonság van benne a színpadon. Az, hogy ez a történet ma is meg fogja állni a helyét a színpadon való szerepeltetésében. csakis - de ha nem is mindössze a mi zseniális szerzőnk által tálalt helyzetnek köszönhető ahogy most ő vasalta, most kicsit máshova, kicsit arrébb az élet a nadrágba.
És hogy ez a drámai hősszerep a valószerűtlenségig zseniális élethű színpadi jelenlétet kapott a göteborgi előadásban, csakis és illetve a Gáspár Ildikó vezette csapat érdeme.
Míg nézem és élvezem a főpróbát, ott mocorog bennem a kérdés hogy érett-e és megérett-e ez a gbg-i közönség erre a darabra. Hogy nehogy az legyen ami (Nágel-) Nemes Endre (1909-1985) esetében már megtörtént korábban Göteborgban: a hírvivő túl korán érkezett a svéd földre és nem talált benne éltető talajára.
Ugyanis Schmitznek (lásd meztelenség) tele lesz a töke és teste kicsit teátrális (úgy úgy, hiszen színházban vagyunk) ám annál bájosabb mozdulatával beint nekünk. Függöny.
De, hogy ki a Schmitz (Vem är Schmitz?) ez a darab címe, ennél többet erről nem is mondok, mint már mondtam: https://stadsteatern.goteborg.se/pa-scen/2019-2020/vem-ar-schmitz/
Írta Lukas Bärfuss  svájci német nyelvű író, aki idén a Német Nyelv- és Irodalmi Akadémia Georg Büchner-díját kapta. A darab ősbemutatója (Frau Schmitz) 2016-ban volt Zürichben a Schauspielhaus-ban.
Az első perctől figyelnem kell mindenre és mert ez a minden egyszerre több helyen is zajlik teljesen el vagyok látva. A látva itt a látva láttatva értelmében. A kukucskáló színház emberi léptékű lesz. A stúdióterem mérete már amúgy is befogadó-barát, de a rendezés és színpad-alkotás még többet fog adni az egész előadás alatt és az előadásnak is. Azzal, hogy a színpad tetejéből és az egész szélességében egy kb. fél méternyit mozivászonként használnak számomra, még barátságosabbá teszi a formátumot. Ezzel azonban, hogy tulajdonképpen ezt a felületet aktívan és szervesen is felhasználják, új és adekvát értékeket kap és közvetít a technika.
Amikor végre a korábban sok öncélúnak tűnő és megnemértést és megbotránkozást előidéző tanok és hőseik végre klisékké és a kulturális közgondolkodás anyanyelvévé válnak, ott és abból merít Gáspár Ildikó és ezzel a formai és tartalmi megfeleltetéssel alkot zseniálisat. Szívesen és nyugodtan felvállal és felhasznál minden technikát és minden módszert hogy a színészek munkáját megkönnyítse és teljesítményüket növelje, a néző élvezetét pedig maximalizálja.
Csak egy példa (és de valóban!) a színházi-nyelv repertoárjának bővítéséről. A kamera segítségével olyan éppen csak ráncrezdüléseket is érzékelni és hát persze díjazni is tudunk, amik még egy ilyen méretű stúdióban is elvesztek volna, ha nincsenek ezek a totálok.
(Na jó, legyen kettő...) Vagy amikor olyan közelítéseket vág be, amelyek csakis az új technikának köszönhetően újabb mélységet adnak a színpadi történésnek: az egyik szereplő, aki mintegy az isteni (dramaturgiai) akarat végrehajtójaként újabb zseniális rendezői tulajdonsággal gazdagszik. A házmester - nevezzük őt így- a csocsóasztal játékosaira ragasztja az általa egy előző jelenetben munkahely (jaj, pedig mondtam, hogy többet nem mondok az alaptörténetről!) alkalmazottainak ollóval szétvágott fényképeit! Tovább is van, de nem mondom. Tessék megrendelni a darabot Magyarországon is vagy a kultúrturizmus keretében megnézni a göteborgi előadást!
És nem, már nem félek attól hogy értetlenségre talál a darab, mert az, ami a göteborgi utcán vagy ami a svéd közélet széles és színes vásznán játszik nap mint nap, az igenis belejátszik a darabba a színészek játékába és meghatározza a közönség befogadóképességének a spektrumát.
A göteborgi Stadsteater szereplői: Victoria Dyrstad, Fredrik Evers, Karin de Frumerie, Josefin Ljungman, Ylva Olaison, Emilie Strandberg, Jesper Söderblom, Carl-Markus Wickström.
Gáspár Ildikó munkatársai díszlet-jelmez: Izsák Lili, videó-tervező: Juhász András, fénytervező: Bányai Tamás, zeneszerző: Matkó Tamás.

Az eltelt néhány napban utánanéztem, mennyire voltak félelmeim megalapozottak, értik-e az előadást svéd testvéreim.
Az egyik kritikus leragad a darab lineáris vagy direkt értelmezésénél vagy számára maga a szöveg nem túl irodalmi, ez is gond (lehet). Ugyanakkor, ha csak mellékesen is, de megjegyzi, hogy a videó használata egyfajta költőiséget kölcsönöz az előadásnak.
https://kulturbloggen.com/?p=130587
A helyi napilap kritikusa nagy megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a társulat képes továbbpergetni az abszurd szituációkat. „A munkahelyi viszonyok tükrözése árulkodó. Azzá leszünk, aminek tartanak minket. De milyen kritériumok alapján? Milyen szerepe van a nemiségnek?
https://www.gp.se/kultur/kultur/recension-vem-%C3%A4r-schmitz-g%C3%B6teborgs-stadsteater-1.21274745
A boråsi kritkus már jobban elrugaszkodik a történettől és annak egzisztenciálisabb ám az én önmagára találásának megvalósíthatatlanságát látja a játékban.
http://www.bt.se/kultur/morka-strak-nyanserar-komedin/
A hozzám legközelebbinek Liv Landell Major tudósítását tartom: „(…) ami nem azt jelenti hogy az élmény érthetetlen egy kevésbé járatos színház látogatónak. Azonban egy előre tekintő nézőre van szükség, aki képes összerakni a történéseket, elfogadni diffúz szerepeket és aki nem igényli a <megértést>”.
https://www.aftonbladet.se/kultur/teater/a/jdny6q/ironisk-tragedi-i-krisande-storforetag
Gáspár Ildikó, a vele készült interjúban ezt mondja: „Ezt az előadást nem tudnám megcsinálni Magyarországon. Nem azért mert betiltanák, hanem mert nem értenék. Hogy el tudnák-e fogadni, hogy egy transz személy a munkahelyén hol nőnek hol meg férfinak öltözzön… Teljesen lehetetlen.
Fotó Ines Sebalj
Cáfoljatok rá, és játsszátok Magyarországon is Lukas Bärfuss-t!

No comments:

Post a Comment