mikor

kupcsulik ágnesnek

„Írj. És meggyógyul a Te lelked” (K.Á.)

I.

korábban azt hittem az életemről

milyen keveset olvastam benne mert igaz is

nem benne az életben hanem akkor a sorban olvastam

ültem a sámlin és a sor hol elfogyott hol megint felállt

én olvastam gondolom a szüleim kitettek

legyen egy szabad percük legyen egy jó reggelük

együtt mielőtt engem elvisznek napközibe iskolába ki tudja

és ez a sor lett az első hallgatóközönségem

mikor az emberek elkezdtek kiabálni lökdösődni mindig volt valaki

aki természetesen tiszta önzésből de még hangosabban kiáltotta ordította bele a hajnalba

itt egy gyerek

s akkor a többiek egy kicsit elcsendesedtek

s akkor mintha olvasnék a könyvből csak mondtam és mondtam

ezek mostanra versek akkor még mesék és akkor mindenkitől kaptam

egy darab vajat vagy olajat vagy sót ezeket rögtön meg is énekeltem

hogy hány kiló só egy emberi élet

és akkor az emberek akkor ezek lehettek még nők is a vállukra emeltek

én mondtam a verset

kaptam érte cukrot is aztán mikor már mindenki elment

hogy vigye saját gyermekének a kakaóhoz

a cukrot meg a kalácsot hogy el tudja csábítani óvodaba

iskolába ki tudja hova

én meg akkor fogtam a sámlit csináltam belőle egy talicskát

hazatoltam

akkor mindent megtanultam amit korábban nem tudtam az életemről

korábban azt hittem az életemről milyen keveset olvastam benne

hogy lehetne azt hogy minden amitől látok

mindaz amit látok az életben az látható legyen

körülöttem hogy vigyem magammal egy biciklin

toljam előttem egy szánon

(ez is a biciklinek egy nekem vicces északi változata!) vagy falat építsek belőle

korábban azt hittem az életemről amit keres

a dolgozó nőben nem a vászonról jön le

mert akkor inkább férfiak milliói másztak falra inkább

mint a vászonra krisztus után

egy millió évvel a sziklákra

ahogy írva vagyon olyan ez a nő

hajléka nem lévén a kősziklát öleli

mikor bele látja őt

magát a nőt

korábban azt hittem az életemről

mikor már

két szelet hiányzik a 3 kilós úgymond magyar kenyérből

erről később lásd a liba-kenyér fejezetet

akkor itt az ideje új nő után nézni vagy a szemébe

vagy róla képzelődni

vagy őt képzelni bele minden szembejövő nőbe

minden szembejövő nőt leállítani s közölni vele ő az akire az vár

hogy azt a két szelet hiánynyi kenyeret megsüsse nekem

hozok én hozzá mindent azt hogy a búzát is az égből

azt csak akkor mondanám ha biztos lennék benne

hogy ez fexik

tehát a poén

tehát ha megérti hogy a búza

(és így meg a liszt is) a tejútból ered

de ezt nem tudom elengedni tele is a lakásom a kenyerekkel

két szelet hiján itt van minden kenyér

mert akkor ez maradt korábbról

mert akkor azt hittem élem az életem s az élés minden más tudást fölülír

II.

korábban azt hittem csak az öregek

ülnek így az ágy szélén reggel

s néznek a semmibe

a volt vagy a közelgő semmibe

korábban azt hittem az én akaratom az én izmaim

korábban azt hittem az én akaratom hogy kire nézek az én izmaim hogy hova néznek

korábban azt hittem az én akaratom hogy kire nézek az én izmaim hogy kinek a vállára teszem karom

korábban azt hittem az én akaratom hogy kit akarok

korábban azt hittem az én időm

korábban azt hittem az én terem

korábban azt hittem az én termi meg a másikat

korábban azt hittem elég ha én akarom

korábban azt hittem elég az én karom

mostantól az enyémnél korábban a másik

akarata

izmai

nézése

ideje

tere

a másik

takarva

elfogadott lelkesedés

lelkesített fogdosás

korábban meg sem fordult az agyamban most meg már el is felejtettem

III.
korábban azt hittem

(azért az mekkora gáz lesz majd zsíros gáz ráadásul

amikor szembesülsz vele hogy az az egész test a húsa

meg a lénye az csak emlékeztet arra a kenyérre

a kenyér ízére de mindenekelőtt az illatára

és ez a gáz

amikor ezért a testért ölsz gyilkolsz

de legalábbis tökmagtól úszó konyhában verset fogalmazol

meg nem is csak hagyod hogy a vers a testedből

annak a másiknak a kenyérre emlékeztető testedből az illatodból de)

az életemről milyen keveset olvastam

IV.

korábban azt hittem az életemről

a fájdalom a rossz a legrosszabb

most tudom hogy nem tudom elmondani

a fájást azt hogy mint a receptben áll

10 percig főzni nem ilyen

hiába érzem nem tudom elmondani

leírni még nehezebb

mondjam tompán

fáj tompa mint a kés

tompa mint a felfogóképesség

mint a fény mint a csonka

pedig pont ellenkezőleg

olyan mint amikor a jég reped a hangja

mert ha az állna mint a receptben

megkopasztani azt érteném