Sall László közleménye:

Közelgő 65. születésnapom alkalmából (március 8.) megkerestem néhány svédországi magyar barátomat, akikhez 2×6,5 kérdést intéztem: az egyik kérdéssort a ChatGPT, a másikat a Gemini segítségével állítottam össze (mindkettőt az ingyenes változat közreműködésével).

Tóth Balázs írása:

(a chatGPT kérdései)

1. Mi volt az a pillanat Svédországban, amikor először érezted: „most már tényleg itt élek”?

Ilyen konkrét pillanat talán nem volt, de mikor a gyerekek megtalálták itt a párjaikat, akkor valahogy egyértelmű lett.

2. Melyik svéd szó vagy kifejezés fejezi ki legjobban az itteni életed lényegét — és miért?

Mervärde (att ge)

3. Van-e olyan magyar szokásod, amit Svédországban tudatosan őrzöl?

Hááát, ha nem alszunk el, akkor Szilveszterkor a magyar Himnuszt meghallgatjuk. :-)

4. Mit tanultál a svédektől, amit már nem tudnál „visszacserélni”?

Véleményem szerint a többség konfliktus kerülő, de itt találkoztam először azzal a „jelenséggel”, hogyha két ember véleménye mégis különbözik nem kezdik egymás személyiségét kritizálni.

Talán vitakulturának lehet nevezni, aminek egy kulturált változatát itt láttam először. Bár én még nem tanultam meg, de erőfeszítéseket teszek ennek elsajátítására. :-)

5. Ha egy újonnan érkező magyar megkérdezné tőled: „mi a legnehezebb itt?”, mit válaszolnál?

Újonnan érkezőként lakhatást találni.

6. Mi az, amit Svédország adott neked — és amit Magyarország nem tudott volna?

Talán az Állampolgári védelem, de remélem ezt soha nem kell próbára tenni.
Igy nem tudom, hogy ez az érzésem egyáltalán jó-e, de nem is szeretném kipróbálni.

6,5. (és a feledik kérdés) miért nem haragszol rám?!

Mert nem adtál okot rá.

vagy segédkérdésként: Szeretnél valamiért haragudni rám, csak nincs rá időd?

Ki az, aki szeretne haraggal élni, ha nem kell? Nem. Nem szeretnék haragudni.

Mi az, amit 65 évesen már nem érdemes haraggal hordozni?

65 évesen, (ki előbb, ki utóbb) már talán nem is haragszik az ember egyáltalán, hanem bölcsen (?) meglátja, hogy mindennek megvan az oka. Már, ha látja. Már, ha van annyira bölcs vagy tapasztalt, hogy lássa. Téged látlak ilyen bölcsnek.

És ha teljesen személyesen: Volt pillanat, amikor haragudtál rám – és elmúlt? Mitől?

Nem volt ilyen pillanat, de elmúlt. 😂😂😍

(a Gemini kérdései)

1. A "Lagom" és a magyar virtus: Mi volt az a pillanat az életedben, amikor rájöttél, hogy már nem csak magyarul, de svédül is érzed a világot? (Vagy fordítva: mi az, amit a svéd szemlélet sosem tudott kiölni belőled?)

Dolgozom rajta, de a magyar virtus nehezen múlik. A hirtelenség, robbanékonyság nem jó, ezért dolgozom rajta. Igazán 30 év után sem érzem svédül a világot.

3. Fény és sötétség: Hogyan változtatta meg a lelki világodat a svéd tél sötétsége és a nyár véget nem érő világossága? Mit tanultál a türelemről a hosszú esték alatt?

Fiatalon csak szerettem a hosszú nappalokat, idősebben már egyenesen keresem a hosszú sötétségből a kiutat.

4. A haza fogalma: Hol érzed azt a belső csendet, amit „itthonnak” hívsz?

Ez nehéz kérdés. Illetve a kérdés, az önmagában nem is nehéz, mert én is meg tudnám kérdezni 😆, csak a válasz rá. Na, az nem olyan egyszerű.

Olyan, mint az itthon és az otthon. Az nem egyszerű, hiszen, amikor itt vagyok, akkor itt van az itthon, de amikor ott vagyok az lesz az itthon és az itt az otthon. Vagy, hogy is van ez??

5. A svéd szociális háló vs. emberi kapcsolatok: Megtanultál-e „fika” közben olyan mély dolgokról beszélni, amik túlmutatnak az időjáráson és a munkán?
Ki az a (nem kell nevet mondanod, de van-e az a) 0,5 barát, akihez bármikor bekopoghatnál?

Van.

6. A 65. év perspektívája: Szerinted, mi az a felesleges apróság, amit 65 felett már végképp el kell engednie az embernek, hogy maradjon hely az igazi életlelkesedésnek?

A haragot, a hatalmi harcot, a „Na, majd megmutatom” szemléletet.

6,5. (és a feledik kérdés) Miért nem haragszol rám?

Mert, nincs miért. Egyenes ember vagy, őszinte, szeretettel teli, másokat segítő. Ha ilyen emberek lennének a földön csak mint te, soha nem lenne háború.

Vigyázz magadra, Laci! Különleges vagy és belőled csak 1 van. Mindenki más az más.

Boldog születésnapot!

 Sall László közleménye:

Közelgő 65. születésnapom alkalmából (március 8.) megkerestem néhány svédországi magyar barátomat, akikhez 2×6,5 kérdést intéztem: az egyik kérdéssort a ChatGPT, a másikat a Gemini segítségével állítottam össze (mindkettőt az ingyenes változat közreműködésével).

Tóthné Horváth Eszter írása:

1. Mi volt az a pillanat Svédországban, amikor először érezted: „most már tényleg itt élek”?

Amikor egyszer hazalátogattam, és ledöbbentett az az agressziv, lenéző, rosszakaró kommunikáció, amit az utcan, az ismerősöktől, a médiában tapasztaltam. Ez volt az a pillanat amikor úgy éreztem, hogy én ennek nem szeretnék részese lenni.

2. Melyik svéd szó vagy kifejezés fejezi ki legjobban az itteni életed lényegét — és miért?

Möjliggörande. Hivatásom és világszemléletem mindig is a lehetőségeket, megoldásokat kereső és pozitiv látásmódot teremtett. Lehetővé tenni a sérült emberek önállóbb életviteli lehetőségét, ez formálja hétköznapjaimat. Az egyéntől a szakma fejlesztésén keresztül a társadalom, az elfogadás és lehetőség formálásáig megjelenik az életemben.

3. Van-e olyan magyar szokásod, amit Svédországban tudatosan őrzöl?

Családközpontuságom, a gyerekeim, unokáim támogatása fontos számomra. Sajnos ez nem igazán jellemzö a svéd társadalomra. (Tisztelet a kivételnek!)

4. Mit tanultál a svédektől, amit már nem tudnál „visszacserélni”?

Elfogadás, türelem és jóindulat. Persze itt is vannak kivételek, de én ezeket látom és tartom fontosnak. Igy ezek a dolgok formáltak engem is. Nézd a sport közvetiteseket. Itt nem szidják a sportolót, ha vesztett vagy rosszul játszott. Majd legközelebb jobban sikerül! Valahogy nem ezt hallom és látom otthon. (Persze semmi nem fehér és fekete!)

5. Ha egy újonnan érkező magyar megkérdezné tőled: „mi a legnehezebb itt?”, mit válaszolnál?

A tavaszi időszak. Én nem panaszkodom a télre és a sötétségre. Elviselem. De tavasszal már fogy a türelmem. Mikor jön már a meleg idő? Az én szervezetem a magyarországi klimára formálodott. Így az áprilisi vagy esetleg májusi hóesés a türelmemmel játszik.

6. Mi az, amit Svédország adott neked — és amit Magyarország nem tudott volna?

Lehetőséget adott Svédország a számomra, hogy megvalósítsak egy álmot. Azt hiszem, Te tudod, mire gondolok.

6,5. (és a feledik kérdés) miért nem haragszol rám! vagy segédkérdés: szeretnél haragudni rám?

Miért kellene haragudnom Rád? Nem mindenben értünk egyet, de tiszteletben tartjuk egymás gondolkodását. Jó és érdekes vitapartner vagy. Nem bólogató juhász. És ezt értékelem. Miért is kellene haragudnom Rád? Vagy van valami amiről nem tudok? De talán nem is feltétlenül szeretnék róla tudni. Nekem így vagy jó ahogy vagy!

 Sall Làszló közleménye:

Közelgő 65. születésnapom alkalmából (március 8.) megkerestem néhány svédországi magyar barátomat, akikhez 2×6,5 kérdést intéztem: az egyik kérdéssort a ChatGPT, a másikat a Gemini segítségével állítottam össze (mindkettőt az ingyenes változat közreműködésével).

Gombos Márk

1. Amikor már nem kérdezték, honnan jöttem.

2. Mivel valószínűleg mindenki a lagom-al válaszol a jantelag-nak megfelelően, ezért én se érzem szükségét itt, hogy kilógjak a sorból.
A soraimból persze kilógok, ez a dolgom.
Pénz, az lehetne több.

3. Igen: az írás. Most már svédül is megy.
A többiek meg bekaphatják.

4. Hogy itt vissza lehet cserélni és lehet változtatni dolgokon úgy, hogy nem döf senki le a tekintetével / élet kioltására alkalmas eszközzel. Épp ma vitt vissza egy lány az ICA-ba egy bontott csomag paradicsomot azzal, hogy tegnap vásárolta itt, de a hat darabból egy penészes, mindenki láthatja. Látta is a pénztáros, elkérte a lány nevét meg aláíratott volna vele egy blokkot. ha nem fogyott volna ki a tolla. A lány mögött álltam, helyes lány volt, adtam tollat a pénztárosnak, aki megköszönte nekem, aztán a lány kapott tőle egy bontatlan csomag, penészmentes paradicsomot.
Paradicsom!
Így kell ezt csinálni.

5. Ezt tőlem még sosem kérdezte meg 1. újonnan érkező 2. magyar. A sötétség, ha a fejekben van itt sajnos főbérleti szerződést kap azonnal, te meg menj kollégiumba vagy oldjad meg feketén.

6. Ha nem lennék itt, ez a göteborgi fenegyerek nem talált volna meg pont ezekkel a kérdésekkel.

6,5. Minek? Azt hiszed, hogy nem tudok egy-két dolgot rólad?

Sall Làszló közleménye: Közelgő 65. születésnapom alkalmából (március 8.) megkerestem néhány svédországi magyar barátomat, akikhez 2×6,5 kérdést intéztem: az egyik kérdéssort a ChatGPT, a másikat a Gemini segítségével állítottam össze (mindkettőt az ingyenes változat közreműködésével).

hatvanötödik születésnapodra

Írta Szeles Judit verse

A ChatGPT válasza:

1. Mi volt az a pillanat Svédországban, amikor először érezted: „most már tényleg itt élek”?
   Talán nem egyetlen nagy pillanat volt, inkább egy csendes felismerés. Amikor már nem vendégként néztem a tájat, hanem egyszerűen hazafelé mentem a bolt után, esőben, szélben, és természetes volt, hogy ez az utca, ez a fény, ez a ritmus az életem része. Akkor éreztem először: nem csak itt vagyok – itt élek.

2. Melyik svéd szó vagy kifejezés fejezi ki legjobban az itteni életed lényegét — és miért?
   Talán a lagom. Az a furcsa svéd egyensúly: nem túl sok, nem túl kevés. Idővel rájöttem, hogy ez nem csak mennyiségről szól, hanem életfelfogásról is. Arról, hogy lehet nyugodtabban, egyszerűbben élni.

3. Van-e olyan magyar szokásod, amit Svédországban tudatosan őrzöl?
   Igen: az emberekhez való közvetlenséget. Azt, hogy egy beszélgetés gyorsan személyessé válhat, hogy kérdezünk egymásról, hogy egy asztalnál ülve hosszasan beszélgetünk. Ez bennem nagyon magyar maradt.

4. Mit tanultál a svédektől, amit már nem tudnál „visszacserélni”?
   A nyugalmat a mindennapokban. Azt, hogy nem kell mindent azonnal megoldani, nem kell minden helyzetben hangosnak lenni. A csend néha több teret ad a gondolatnak, mint a sietség.

5. Ha egy újonnan érkező magyar megkérdezné tőled: „mi a legnehezebb itt?”, mit válaszolnál?
   Talán az, hogy az embernek újra kell tanulnia a kapcsolódást. Itt a barátságok lassabban születnek. Nem azért, mert az emberek hidegek – inkább azért, mert tiszteletben tartják egymás terét. Ehhez türelem kell.

6. Mi az, amit Svédország adott neked — és amit Magyarország nem tudott volna?
   Egyfajta nyugodt biztonságot. Azt az érzést, hogy az élet kiszámíthatóbb, és az ember több energiát fordíthat arra, ami igazán fontos számára.

6,5. Miért nem haragszol rám? / Van okod haragudni rám – és ha igen, miért nem teszed?
Lehet, hogy voltak pillanatok, amikor haragudni lehetett volna. De az évek során rájöttem, hogy a harag nagyon nehéz csomag: az ember viszi magával, és végül saját magát fárasztja vele. A barátság viszont könnyebb, és többet ad.

Mi az, amit 65 évesen már nem érdemes haraggal hordozni?
Apró félreértéseket, régi mondatokat, olyan dolgokat, amelyeket már nem lehet megváltoztatni. Egy idő után fontosabbá válik az, ami megmaradt köztünk, mint az, ami egyszer fájt.

Volt pillanat, amikor haragudtam rád – és elmúlt? Mitől?
Talán volt. De az idő sok mindent kisimít. És amikor az ember visszanéz, gyakran rájön: ami akkor nagy dolognak tűnt, az valójában csak egy pillanat volt egy hosszú történetben. A történet viszont fontosabb, mint a pillanat.

A Gemini válasza:

Kedves Barátom!

A 65. éved küszöbén állva ezek a kérdések nemcsak téged, de engem is elgondolkodtattak. Íme a válaszaim, ahogy én látom az utunkat:

1. Az a bizonyos pillanat

Azt hiszem, az volt az a pont, amikor először vettem észre, hogy már nem számolom át fejben a koronát forintra a boltban. De a legmélyebb érzés akkor kapott el, amikor egy esős, szürke novemberi délutánon hazaértem, meggyújtottam a gyertyákat, és nem vágytam máshová. Ott, abban a csendes mysigt pillanatban éreztem először: ez már nem egy állomás, hanem az otthonom.

2. A kifejezés: Lagom

Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de a "Lagom" az, ami mindent visz. Nem túl sok, nem túl kevés, pont jó. Megtanított arra, hogy az egyensúly többet ér a szélsőségeknél. Ez a szó az, ami segít elengedni a felesleges hajszát, és megtalálni a békét a hétköznapokban.

3. Magyar szokás a svédek között

A vendégszeretet „magyaros” módját tudatosan őrzöm. Ha valaki betér hozzám, nem csak egy kávét kap (bár a svédek ebben profik), hanem ételt és egyfajta hangosabb, gesztikulálósabb figyelmet. A konyhámban pedig a pirospaprika illata olyan szentély, amit semmilyen svéd szósz nem tudna helyettesíteni.

4. Amit nem cserélnék vissza

A nyugalmat és a türelmet. Azt a fajta társadalmi bizalmat, hogy nem kell reflexből gyanakodnom a másikra. Megtanultam, hogy a csendnek súlya és értéke van, és hogy a közösség ereje nem a hangos szavakban, hanem a csendes együttműködésben rejlik. Ezt a belső békét már nem adnám vissza semmiért.

5. Mi a legnehezebb?

Azt mondanám neki: a láthatatlan kódok megfejtése. Nem a nyelv a legnehezebb, hanem megérteni azt, amit nem mondanak ki. Hogy hogyan illeszkedj be úgy, hogy közben önmagad maradj, és hogyan kezeld a téli sötétséget – nemcsak az ablakon kívül, hanem néha az emberi távolságtartásban is.

6. Amit Svédország adott

Egyfajta kiszámíthatóságot és méltóságot. Azt az érzést, hogy az emberi életnek és az időnek értéke van, függetlenül attól, hogy ki vagy. Magyarországon az élet sokszor egy állandó küzdelem, itt viszont lehetőséget kaptam arra, hogy ne csak túléljek, hanem létezzek is.

6,5. A „harag-kérdés” (A 65 éves bölcsességgel)

Tudod, 65 évesen (vagy annak közelében) az ember már rájön, hogy a harag egy olyan nehéz hátizsák, amit senki nem kért ránk, mégis mi magunk cipeljük.

Miért nem haragszom rád? Mert az életünk közös története sokkal értékesebb, mint bármilyen apró félreértés vagy mulasztás. Ha voltak is pillanatok, amikor az ember szemöldöke felszaladt, azok elmosódtak az időben, mint a svéd partok mentén a köd.

Amit 65 évesen már nem érdemes haraggal hordozni: semmit, ami a szeretetnél kevesebb. Ebben a korban már tudjuk, hogy az idő a legdrágább valutánk – és én nem akarom „harag-adóra” költeni a mi barátságunkat.

Isten éltessen sokáig, egészségben és lagom-boldogságban!

Szeretnéd, hogy írjak neked egy személyesebb köszöntőt is?

ⁱSzeles Judit válasza:

Kedves Lacikám!

Amilyen a kérdés, olyan a válasz!

Köszönöm a barátságodat!

És isten éltessen sokáig!

 A ChatGPT és a Gemini helyesírási, szóhasználatbeli és nyelvhelyességi hibáit nem javítottam. (Sz.J.)

az olvasó mint esemény

Sall Láslzó

(minduntalan) a megunhatatlanról: 

A Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban. Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész kurátori munkája.

Felfüggesztett finisszázs, persze még a létező összesnél is több értelmében benne a szó mögötti pontosságban, hiszen a földön is van, mit felszámolni, de van-e mindennek helye ez után a rend után, amit itt Szilágyi Zsófia Júlia állított össze sok más rendből így mint egy többrendbeli szétesés megtalalja-e helyét megint a sok rész vagy jobb lett volna mert már én is mint egy befejezéshez közeledve ám a megközelítést egyelőre messzire elkerülve -de jobb is lesz ha már itt elaárulom: egy földetérésre vágyom: ez az én kivagyiságom!-  de kezdőhetett volna így is 

Beszélő falak és akkor legalább már mindezt sem kellett volna leírnom, mert ha korábban már volt egy köztudat erről a falról, hogy füle van neki, miért ne lehetne most meg neki -persze általunk ez- is a beszéd képessége,  egy szó, mint életvezetési cölöp, sok szó biztos talaj! s ezért jó hogy ezen a kiállításon nem cetlik és nem füzetek vannak (bár üveglapok alatt azok is, nyilván, hogy én ne írhassam bele azaz össze az enyémet a más univerzumával s ímigy itten) a krasznahorkaiéval, hanem itt ez a koronapárkány vagy inkább egy transzparens holkerléc, már megint egy német, vagy germán, vagy ki tudja milyen eredetű szó, mely itt is optikai feltárást biztosít, ez vezet minket fel és míg el nem felejetem, lesz a stílus hordozója is, és nem eltakarja a hibákat, hanem illusztrálja nekünk a magasságot és mélységet, de mondjam ki, ez itt "zsófia fríze" -saját találmány, kicsit büszke is vagyok rá!- , mely biztonsággal vezet végig -hiszen erre én is bizonyíték vagyok, hiszen itt vagyok, hiszen élek!- ezen a mindenségen, amiben és amiről és az ehhez kapcsolódó valóságról is mindent tud, az enyémről meg, hadd leplezzem le itt neki magam ebben az írásban, amihez hát mi is kell e megtört iterabilitásban, mert 

már arra is egy milyen, hogy egy füzet kell (de ez még nem végleges, ez még bőven lehetne feltételesen is, hogy), kellene, hogy felírjam micsoda (és milyen színű, méretű s hozzá az éppen vagy alig illő színű ceruzákkal vagy a kevésbé remegő életűek egyenesen töltőtollal vagy pixxel is jó) füzeteket (ismerünk ilyen embereket), én ameddig volt megelégedtem az intézményektől postán kikülödött papírfölösleggel, szó sem volt füzetről meg színekről és akkor még ráfért minden egy-egy ilyen cetlire, ni-ni, még egy német szó a nyelvemen, az ujjaimban, a nyelvhasználatomban, de miért is számít az, honnan jön egy szó, de legyen akár fecni is, de így már eleve felvetődik: mit kicsinyítem, mit relativizálom én saját elkövetkező teendőimet, kérdezhetném, és valószínűleg így is tettem, amikor mégis valami füzetre adtam a fejem, mert az mégicsak más, felírom egy füzetbe, mit kell majd csinálnom, s akkor ezt addig tökéletesítem, mígnem ebből átmásolom abba a (füzetbe: ó, mily egy fenyegetés: a gondolat már vállalja önmagát!) s akkor már azt is beleírom, hogyan viselkedjem majd (persze ebbe az is belefér majd, hogyan vizelkedjem, mert nekem ezek az alapdolgok is fontosak), mert mégsem állhatok ott, hogy már mindent tudok magamról és akkor, mert, mi tagadás van egy ilyen a személyes narratívám iránti igényem, azaz, hogy tudjam magamról, vagy legalább tudjam megkérdezni magamtól, nem félsz-e s mivel a kérdés nem specifikus, megengedem magamnak a választ (illetve elvárom magamtól, felnézek annyira magamra, hogy válaszoljak is, ha már van, kit megkérdezni!): és mint független és kreatív egy zárómondattal előrukkolok: azt kérdezem magamtól, hogy nem félek-e ilyenkor (de még most sem a nátha meg a légzési nehézségek okán) s mondom, nem, hanem inkább attól, vagyis majd akkor, hogy ami majd a halálom után lesz, hiszen akkor egy teljesen új helyzettel kell majd szembenéznem, amivel eddig nem találkoztam és akkor ezek a füzetek oda már nem nyújtanak segítséget, mert a halálban egy teljesen új helyzettel kell majd ismét megismerkednem, megbarátkoznom, mert nekem ebben az anti-konfliktusos létemben  minden személyes leleményességemet itt használom fel, mintha én lennék a rendező, a forgatókönyvíró, a ... izé és itt most az egész stábot nem fogom felsorolni, talán a kéteringet azt vállalom még, mint akinek inge,

 kényszeringe az evés, visszaveszem a kontrollt (akárcsak a vizelkedés fölött) s megkérdezem persze magamtól, mert hogyanis jönnék én ahhoz, hogy mástól ilyeneket kérdezzek, Összhangban vagy önmagaddal? de mivel épp ezért a kérdés csak rám tartozik, erre még füzet sem kell, így hát kifïzetni sem (a boltban), ám ez azt is megelőlegezi, hogy lapozni sem tudok, tehát nem mondhatom, hogy ebből már elég volt, lapozzunk, és ez a leleményesség azt üzeni: a megoldás nincs a boltban (ama füzet formájában gondolom), hanem bennem van, avagy abban a testben, tárgyban, amit már birtokolok s ez talán egyfajta szellemi függetlenség is a fogyasztásra épülő rendszertől, de erre nem vagyok olyan büszke, hiszen elgondolni is rossz, ha mások is így elszellemifüggetlenednének az én testemtöl vagy akár attól a tárgytól (betű, szó, gondolat, könyv vagy bármi más) alkotástól, ami még rám vár, hogy elkészülhessen, például a "Minden Megoldás Megtalálható Otthon Elve avagy Az Autentikus Élet Narratívája" mert akárcsak a megszokás az ismerkedés is a legnagyobb félelem forrása lehet, erre lenne jó az én művem, s minek egyszerűsíteni, az életem, maga a példázat, mely saját leleményességére és meggyőződésére építi az életét, az élethez való jogát s ezzel együtt a művét magát, az akkumulált tapasztalotok után ez a feladat marad nekünk, előállni a legjobb életvezetési tippekkel: life hack (avagy mint életcsákányozás)!  

és ezen már nem változtatok: ezt a szövegem elrejtem itt e operaházi bálna e ballasztja (lám, mire jó a csákány!) alatt, így kötődöm én is e mindunhatatlansághoz, aki Eötvös Pétert ismertem még göteborgból;

3 darab kép jár még ehhez az íráshoz (lásd: képregényírás):

1. az említett bálna   

2. amint Bukta Imre 2005-ös Krasznahorkai László olvas című képe előtt és világosságánál Sall Láslzó  Krasznahorkai László legutóbbi (hogy legutolsó lenne az is elhangzott) könyvét olvassa (fotós nevét elfeljtettem)

3. amint én meg Krasznahorkai László másfelé nézünk (önszelfi)

Sall László 

Közösségünk démonai a meg nem fogalmazott panaszok 

 (Voltam ma a fogorvosnál 2.rész)** 

 „És most vasárnap -május 18-án- például nemcsak a fogorvostól lehet tartani, hanem attól is, ha otthon maradunk, amikor döntenünk kell – nemcsak arról, mi jön ki a szánkon, hanem hogy ki beszélhet helyettünk.” 

 Nyilván azt is jó lenne tudnom (kellene), mi a különbség a fogorvos meg a fogász között, ha már szóvá teszem (persze szóra is volt).
Mert tehetem, nincs elzsibbadva a szám, szavaim meg számtalanok!
És ne mondjátok -nekem- azt, hogy ez az én magánvéleményem, mert akkor ezzel azt mondjátok, hogy annyit is ér, azaz semmit hiszen nekem nincs szavazati jogom így hát viszonyom sem ehhez ennek a logikája mentén!
Vagy mondjátok, de otthon a négy fal vagy fül között! 

Mert valaki igenis meg kell védje Kelemen Hunort!*
Mert ez így igazságtalan! Mert neki szegénynek csak egy igaza van, de abba bele kellene férjen mindannyiótoké! Ami meg is valósítható, de ahhoz egy kicsit aktívabb társadalmi/közösségi életet kellene élnetek!
 De ha azt várnátod, hogy ez a kis írás számotokra (is) ismerős álláspontokat mutasson be és fel a kapitalizmus túlkapásaival és gonoszságaival kapcsolatban, tévedtek. Mert az milyen jó lenne, tudjuk, ha mindenütt csak a saját véleményünket visszaigazoló írásokat, képeket, jeleket kapnánk, egyből meghosszabbodna az életünk, egyből egy hatalmas jutalomnak vélnénk és nem csak a jelent (múltat és jövőt), de az időt magát is!
 Ha ezeket a ti problémáitokat kizárólag gazdasági meg politikai (meg főleg gazdaságpolitikai, meg főleg nemzetgazdaságpolitikai de még főlegebb: nemzetiséggazdaságpolitikai) szempontból vizsgáljuk, az egyszerre redukáló és korlátozó is lenne.
Remélem, hogy e kis írás segíthet elmozdítani a nézőpontot a hagyományos és leegyszerűsített magyarázó modellektől, miszerint a gonosz cselekedeteket gonosz emberek követik el és egy kicsit csak az emberre tudtok majd gondolni. Akiről itt írok (de ez még nem az a Kelemen Hunor lesz, az majd később).
Arról az emberről, aki biológiailag arra van programozva, hogy a rövid távú sikereket (magyarság, fidesz, stb.) helyezze előtérbe a hosszú távú fenntarthatóság (román állampolgárként is gondolkodni) rovására.
Ez sajnos a természetes szelekció egyik mellékterméke, amely arra késztet minket, hogy azt cselekedjük, ami maximalizálja egyéni érdekeinket, sikerünket, még akkor is, ha az árt a nemzetiségi, de még a román nemzethez tartozás esélyeinek is. Mert ha nem foglalkozunk ezzel az eszmetörténeti kontra-evolúciós dilemmával, egyre súlyosabb következményekkel kell szembenéznetek. És elég csak ha az egyik leginvazívabb gondolati vírusra a nacionalizmusra gondolunk, amely egyre erősebbé válik.
 A filozófus Karl Jaspers szerint: „Nem Hitler volt a hibás, hanem az őt követő németek.” Sigrid Undset, a norvég irodalmi Nobel-díjas ha lehet még tovább megy: „Hitler egy ősi és egyetemes német szellemi hozzáállás eredménye volt”. Mert az élet, a ti életetek is nagyon sok politikai döntés eredménye, amiknek ha ti nem vagytok nap-mint-nap részesei akkor másoknak kell azokat meghozni ha még értetek is, de nélkületek.
Ezért tartom találónak ezt a fogorvosos hasonlatot is! Nem elég négyévente elmenni, hanem naponta kell azokat ápolni. És ez arra is jó példa, hogy mindenkinek más a fogazata meg az adottságai is, de mégiscsak saját érdeke és felelőssége is!
Azzal a reménnyel és ígérettel: egészségünkre! (És ugye -szerintem- az sem valid, hogy a fogfájásokat, mint lelátói magyarozás is ideszámítjuk!) Azt, hogy a gyerekeinknek mindezt a tudást és tanítást hogyan adjuk át, az egy másik és többkarikás írás lenne, de szerintem ez mindegy is, hiszen ők 18 alatt amúgy sem rúgnak még labdába!

 A voltam a napokban a fogorvosnál itt folytatódik! 
Mondom neki -nevét nem mondom, mert még ti is hozzá akarnótok járni-, nem mintha kérdezte volna, de ott állt előtte mindenem, s nem elég, hogy belém lát, rögtön csak egy röntgenes képet, kacsint, hanem még ki is nyitom neki a számat.
 Önként, bár itt mindenki tegezi egymást. Mint itt most nektek a képernyőtökön, -hogy gondolataitokból kibillentyűzzelek benneteket-, hanem még az előző fogorvosom feljegyzései is ott vannak s teszi itt nekem az ártatlant (szépnek már azelőtt is szép volt)!
 Csak úgy áradnak belőle a szavak, hogy ezt meg azt kell csinálnia velem (ezt nem tudom, mit lehet ezen nem félreérteni!)? Meg is ígértem neki, hogy majd még megyek hozzá, bíbelődni velem (fiktív tőből keletkezett származékszó).
Aztán rájöttem a technikájára is meg a taktikájára is: azért beszélt annyit, mert egyenesben közvetítette, hogy éppen mit csinál a számban, hogy ne jöjjön rám a frász (egyik óvatlan pillanatában meg is kérdeztem, kapok-e cukorkát, ha jól viselkedem: lehúzóst, ígérte, gondolom, lehúzott volna egy pofont).
És a végén még arról is meggyőzött, hogy nem attól fáj a fejem, ami a számban van, hanem, ami a fejemből kijön a számon keresztül! És pont ezt gondolom, rólatok is!
És hogy merre a kiút, a billentyűimből bele a gondolataitokba?
Mert így van ezzel a szegény Kelemen Hunorral is az egykori Románia Csillaggal kitüntetett RMDSZ elnökkel is. Ha nem mentek el hozzá s nem nyitjátok ki a szátok, nem mondjátok el ti neki, hogy hol fáj, ő sem tudja elmondani nektek, hol is vagytok most abban a miben.

Ha többször hallanátok, mi történik veletek, akkor könnyebb lenne nyomon követni vagy sőt egyenesen tudni, hol is vagytok most ti az ő, a Kelemen Hunor igazában ! Hol és miben! Mert beszélni necesere est. Ezért kell előfizetni például arra a jó lapra is! (transztelex.ro)

* én ebben azért vagyok jó és hiteles, mert mi még nem is ismerjük egymást!
** itt e közzététel közben látom van három pont, rájuk viszem a kurzort: további lehetőségek!
Igen vannak még lehetőegek!

Sall László

Akkor meg ne: beszélj!

- a romániai elnökválasztások előestéjére -

Én világéletemben postás voltam (lásd a tényellenőrzési hasábban: TH)!

De én azt soha nem tudtam, hány napig tart, míg egy levél Göteborgból eljut Nagyváradra. Arra viszont emlékszem Vonyarcvashegyről Göteborgba három nap alatt.

Meg azt sem tudtam, milyen gépjárműflottája van a postának. Azt az egyet tudtam, hány éves a posta, mert én svédebb voltam a svédeknél is.

És azt sem tudtam, kinek mennyi a fizetése a munkahelyemen. Nem érdekelt, mert gondoltam ez a szakszervezetek meg a konjunktúra meg a ki tudja még kinek a dolga, feladata.

Szervesen ide tartozott az is, hogy négyévente elmentem szavazni.

A sok azonosulási kényszerből, amit az élet két kézzel szórt elém -most nyugdíjasként is ezt választom-, csak ehhez vagyok hűséges.

Életem GyIK-ja (vagy FAQ - Frequently Asked Questions, ha így jobban tetszik) most is: voltál-e szavazni; hallattad-e a hangod?

Akkor meg ne beszélj!

Tényellenőrzési Hasáb : az utóbbi két év előtti 23 évben. Azelőtt munkanélküli, projektekben alkalmazott, utcaseprő és „cantaragiu”. Mert most meg nyugdíjas vagyok. Pont most legutóbb november végétől március idusáig. A levélben egy szép, József Attiláról szóló versem volt, kis füzetben kinyomtatva. Most látom azonban a tények mellett vannak vagy lehetnek más hasábok is, ilyen például a : Fényellenőrzési Hasáb (lásd eggyel lejjebb)! Én biciklivel jártam. A svédek például azt sem tudják, hogy az asztal, amiről esznek az svéd, ők azt hiszik az IKEA.

Fényellenőrzési Hasáb avagy amint megélhettem volna :azonban ez sem igaz, mert az igaz, hogy a postán dolgoztam, de mindig azt mondtam, hogy az az én hobbim, tehát én vagyok (akkor már innen nézve inkább voltam) az egyetlen, aki a hobbijáért kap fizetést! Persze mondtam ennél nagyobbat is, hogy csak választanom kellett : munka- vagy edzőtábor és én ezt válaszottam, hogy hogyan élem meg. Mindenki azt is hitte, hogy azért olyan szép izmosak a lábaim, mert biciklizem! Ez igaz is volt azzal a frissítéssel, hogy az izom az a lépcsőtől volt, mert lépcsőt kellett mászni, ha a levelet kézbesíteni akartam. Azt sem mondhatom, hogy ezt a pénzért csináltam, mert olyan kevés volt a fizetésem, hogy az nem volt elég semmire. Csak élni. De ez egy másik történet lehetne, addigra meg már vége a választásoknak, új kormány jön, csak az elv marad. Lépj vissza a tények mezőbe! Arra hogy szerencsésebb csillagzat alatt is születhettem volna, erre nem is gondoltam. De gondolkodás nélkül is felcsillant egy újabb hasáb! Nolám!

Hasznossági Hasáb :Most így ennyi év elteltével azt is mondhatom, hogy mindezt csakis a gyermekeimért csináltam. Bár ahogy a költő mondta, akarta a fene, de ezért kaptam pénzt! Mert ülhettem én volna itthon és lehettem volna egy teljesen tehetséges ám ki nem teljesedett alkoholista költő is, de amikor a gyermekek elmentek dolgozni (a felnőttmegőrzés első fázisa:) iskolába és én még mindig munkanélküli voltam, akkor... akkor történt ez. Bár katolikusnak születtem mégis ez a protestáns vagy kálvini (a másik nevét ki sem ejtem) munkamorál (hasznosság, jövedelmezőség, biztonság) és életvezetési stílus (személyes elismerés, egyenlőség, minőség) jött be nekem, amivel itt Svédországban azonosultam.

És akkor ide a végére kellene egy szép, hogy a mindeneken átszűrt, hogy a minden csendje is megszólalhasson egy :Vers Hasáb akkor beszélj ha FAQlyád a tetted