a visszatalált vers

-kibúvó-

oda
(szívére mutat) az utolsó pálinkás pohár is
(egy pohár rizsből egy hétig is el lehet élni),
addig lehet élni míg az utolsó pohár pálinkát is meg nem itta az ember,
wember (elütés, elírás), wénember, némber, éber,
az nem voltam, egy szöveg rögzítését megszakítva
(egy elektronikusan rögzített beszélgetést írok át, betűsítem magyarul)
álltam, fel s lepődtem meg, na'né
(kinek a felesége ez?)
itt az elmosogatott (hol van már a mosatlan?) edények
egy egész halmaza,
velük szemben én eléggé védtelen
(én védtelen végtelen)
esendő akartam mondani (naná, magamban hát, csakis magamban beszélek)
s megyek,
hadd pakoljam el őket, vissza a helyükre, polcra, ide-oda, fiókba,
mely’k, hova, s való s látom,
nemcsak az igazat, de a valót,
felfedi nekem magát (magándetektív e tárgy)
hogy hopp mi is itt a hézag, illetve ennek a hiánya,
mert nem mint eddig, hanem épp fordítva, mintegy az ellenkezője,
nem fér oda a wc-papír a mikró és a függő (a falra szerelt) szekrény közé,
mint eddig, nem sokat gondolkoztam rajta, mi lehet,
nem fér oda, hát nem, nem is vetettem össze az eddigiekkel,
miért is fért oda eddig, nem fér, hát nem fér, megszoktam, megtanultam,
a változás múlással jár,
vagy a múlás jár változással
(ha húszévesek lennének, milyen szép pár, mondanák,
sőt mondanám, így magamban, már én is),
látom az ilyesmit már én is, egy pár napja, mióta új tekercs került a régi helyére,
mert (mi tagadás, dagadás, dadadás) a régi tekercs elfogyott;

ez lett a pohár veszte, vesztem volna műanyagból illetve anyukám,
mert ezeket és még öt már ezelőtt eltört pohártestvérét ő vette még nagyváradon,
jó nagy poharak,
igazi jó nagy pálinkás poharak s már csak ez az egy volt,
egy ilyen pohárral megiszik az ember (én) egy pohárral minden nap
(de ez már fikció, kilépek!) az jó lenne,
legalábbis ez volt az elképzelés ezért állt ott mindig is a kávéfőzőn
(ami pedig csak ott állt; túl sok kávét lehet benne főzni;
egyedül nem megy, mutogathatnék a szívemre),
ami meg a mikró mellett állt s ez a wc-papír,
ami meg a konyhai szalvétát volt hivatott helyettesíteni
(táncsak nem valami megoldás partitúráját látom itt
parabolisztikusan tükröződni; kilépni, kilépni!)
és ez fogyott el, majd hoztam helyébe másikat
s EZ nem fért már oda a mikró s a szekrény közé
(s nyilván először azt gondoltam,
mert először nyilván mindig gondolok valamit,
anélkül, hogy arra gondolnék, hogy ne gondoljak
csak meg kell csinálni),
arra gondoltam, hogy azért nem fér ODA be,
mert ez egy használatlan, még túl SZÉLES, ilyenek,
aztán letettem róla,
megszoktam a változást (kilépni, kilépni, kilépni!!!),
nem törődtem vele, úgy tettem, s ott állt valahol, nem tudom hol,
állt ez a tekercs (ez a tekergő!) s nem zavart senkit, ha kellett, letéptem belőle egy szeletet,
ha kellett kettőt (stb),
de most, hogy elpakoltam az edényeket, most, hogy fellibbentettem a konyharuhát,
amire az edényekről csepeg
(csorog le: mintha a háztetőkről az eső: csepereg a cserepekről a cseh gyerek)
le a víz, megláttam a megoldást;

mert mért kell nekem mindent megoldanom,
mindig csak ez az örökös megoldás (megoldás-örökös, nem trónörökös, ez az!),
látom, a sok használattól a mikró
(ha csak millimétereket is vagy mikromillimétereket is, de)
becsúszott biz'a a polc (a szekrény) alá,
azért nem fért be a wc-papír
(s nem mert vastag volt; micsoda marhaság,
hogyhogy nem láttam helyesen az összefüggéseket?)
(milyen jól látom az összefüggéseket most!)
(összefüggés függő vagyok, segítsék!)

(szívére mutat tehát, előveszi a pálinkát s iszik, nem tölt;
nemcsak hogy nincs kinek, de pohara sincs;
ökör iszik magában, ő meg az üvegből; élet ez, mondja ki)

kimegyek holnap a bolhapiacra, veszek hat poharat; hat pálinkás poharat

(nincs már ki poharat vegyen nekem, mondja magában)

göte2006-01-20borg