lukács zoltán

ki magányát tűztem én zászlómul

bizony gúnyolódnak a költők

ha valakit boldognak látnak

sírnak ha ember-formát öltött

köztünk van s mindenkit áthat

a jó ne azt nézd ma hogy adja

szívből vagy mert rászorulsz de van

hamis ma az élet h o g y a n j a

s íme most is csak beszélsz te vak

szavak hiányáért a szavak

lelke bűnös bűn az igazság

részese lenni mert ravasz

önfeláldozás rossz vigaszság

hát ne beszélj cselekedj létezz

s kérdezd magad naponta lét ez

(Sall László Nagy1988.VIII.20/21.várad)